1986
Pasquale Penta olasz pszichiáter adta ki az elso olyan, tudományos folyóiratot, amely kizárólag szexuális problémákat tárgyalt. Ez volt az "Archivio  delle Psicopatie Sessuali"

Havelock Ellis angol magántudós megkezdi  "Studies in the Psychology of Sex" címu könyvsorozatának kiadását  (utolsó kötet: 1928). Minthogy ezek kiadása Angliában tilos volt, az USA-ban és (fordításban) Németországban jelentek meg. Az angol olvasók Ellist foleg az On Life and Sex címu, "ártalmatlan" dolgozatgyüjteménybol  ismerhették meg.

1897
Magnus Hirschfeld berlini orvos néhány elvbarátjával megalapítja a "Wissenschaftlich-humanitäre Komitée"-t, a világ elso  "meleg-szervezetét". Ennek célja a férfiak közötti nemi kapcsolatot tiltó 175.§ hatályon kívül helyezése. A bizottság számára Hirschfeld kiadja a "Jahrbuch für sexuelle Zwischenstufen" (1899-1923)  címu  évkönyveket. (A bizottság megalakításának  100. Évfordulóját 1997-ben, Berlinben "A melegmozgalom 100 éve" címu, nagy kiállítással ünnepelték.

Hirschfeld riválisa, Albert Moll berlini orvos  kiadja "Untersuchungen  über  die Libido Sexualis" címu tanulmányát.

1902
Alfred Blaschko,  Albert Neisser és mások kezdeményezésére  Berlinben megalakul a  "Nemi betegségek leküzdésének német  társasága".
 

1903
Rémy de Gourmont francia  író publikálja "Physique  de l'amour" (A testi szerelem)  címu ismeretterjeszto könyvét, az állatok szexuális viselkedésének bemutatásával.
 

1903-04
Magnus Hirschfeld megkezdi adatgyüjtését a homoszexualitás elterjedtségérol. Néhány közéleti botrány után azonban ezt a kutatást hamarosan  törvényen kívül helyezik.
 

1904
Eugen  Steinach hormonkutató Prágában és késobb  Bécsben tanulmányozza a nemi hormonok hatását az emberek és állatok testi fejlodésére. Nemi mirigyek átültetése révén  sikerül neki hímpatkányokat feminizálni és nostényeket maszkulinizálni.

Bécsben  Friedrich  Salomon Krauss megkezdi "Antropophyteia" (Emberréválás) címu  évkönyvének publikálását. A mu (10 kötet, néhány kiegészíto kötettel) gazdagon tartalmaz a szexualitással kapcsolatos néprajzi anyagot, amit  Krauss  a Balkánon gyüjtött. Igy vált o  az "etno-szexológia"  uttöro kutatójává. Munkáját Sigmund Freud, Iwan Bloch, Magnus Hirschfeld, Franz Boas és sokan mások is nagyra becsülték. Sajnos, ot különbözo támadásokkal, "erkölcstelenség"  címén anyagilag  már 1913-ban tönkretették, így további tudományos tevékenysége rendkívül szuk korlátok közé szorult.
 

1905
Fritz  Schaudinn felfedezi a szifilisz kórokozóját  (a treponema pallidum nevu spirochaetát).

Auguste  Forel svájci pszichiáter publikálja  "Die sexuelle Frage"  címu könyvét, amelyben azidotájt forradalminak tuno követelésekkel állt elo. (pl. a legtöbb szexuális bünteto jogszabály eltörlése, azonos nemuek házasságkötése stb.).  Forel összekapcsolja az átgondolt orvosi és szociálpolitikai tárgyalásmódot. Jó szándékú javaslata az "eugenikáról" (vagyis az örökölheto tulajdonságok  javítása az örökletes betegségek továbbadásának önkéntes kerülésével) sajnos, a totalitárius "fajhigiénia" akkor még nem felismert csíráját hordozta magában, ahogyan azt késobb, foleg a nácik gyakorlatában láthattuk.

Helen  Stöcker és mások megalakítják  az "Anyavédelem Szövetségét" , amely a  lányanyák védelmét és a  "törvénytelen" gyermekek jogi egyenloségét tuzte ki céljául. A Szövetséget támogatta többek közt Iwan Bloch, Magnus Hirschfeld és különösen a dermatológus Max  Marcuse, aki késobb (1919-1932)  kiadta  a "Zeitschrift für Sexualwissenschaft" címu folyóiratot.

Sigmund  Freud bécsi orvos publikálja 3  tanulmányát a szexualitás  elméletérol  ("Drei Abhandlungen zur Sexualtheorie")  Ebben leírja az emberi szexualitás  "normális" fejlodését, de a "perverziókat"  is, vagyis az olyan szexuális viselkedéseket, amelyek nem felelnek meg a normának. Ez a megkülönböztetés az o új tanán, a pszichoanalízisen  (vagyis lélekelemzésen)  alapul. Freud szerint a "nemi ösztön" egy folyamatos érési folyamatban  a különbözo "részösztönöket" végül egy érett  "genitalitás" alá  rendeli. E fejlodés 3 fo szakasza: 1. Az orális, 2. Az anális és  3.  A fallikus fázis. Késobb  (kisiskolás korban) következik még a "latencia fázis", amelyben a nemi ösztön háttérba szorul, míg aztán a pubertásban újraéled.
 

1906
Paul Ehrlich és japán munkatársa, Sahachiro Hata kifejlesztik a szifilisz elso, hatékony gyógymódját (a "Salvarsan" segítségével).

Emma Goldman amerikai anarchista és feminista , a noi jogok és a fogamzásgátlás élharcosa megindítja "Mother  Earth"  (Anyaföld)  címu  folyóiratát, politikai és filozófiai dolgozatokat, valamint korabeli szerzok irodalmi alkotásait közli.
 

1907
Iwan Bloch berlini orvos  kiadja "Das Sexualleben unserer Zeit"  (Korunk nemi élete)  címu  könyvét. Ebben kifejti, hogy a "szexológiának"  önálló tudománynak kell lennie, amely egyesíti a természetzudomány  és társadalomtudomány módszereit  és szemléletét. Amit Mantegazza még  "szerelemnek" (amore) nevezett, azt a tudományos szakirodalom mostantól "szexualitásnak" hívja

.

1908
Magnus Hirschfeld kiadja az elso  "Zeitschrift für Sexualwissenschaft"  címu folyóiratot, amely csak egy évig jelenhetett meg (összesen 12 szám). Nemcsak orvosoktól, hanem sok más szakembertol, pl. antropológusoktól, kriminológusoktól, filológusoktól  és  történészektol is közölt  dolgozatokat.
 

1909
Albert Moll publikálja "Das Sexualleben des Kindes"  (A  gyermek nemi élete) címu  könyvét. Ebben  tudatosan mellozi Freud pszichoanalízisét, amit tudománytalannak tart. Könyvében az emberi szexuális reagálás  4 szakaszát  írja le: 1. A szexuális élvezet (izgalom) kezdete, 2. Az élvezet egy szinten maradása, 3. Az élvezet csúcspontja,  4.  Az izgalom gyors csökkenése.

Ogai Mori japán író és katonaorvos publikálja "Vita sexualis" címu önéletrajzi írását,  amelyben ifjúkori szexuális élményeit ábrázolja finom, csaknem klinikai stílusban. (Osztálytársainak  homoszexuális játékait is erkölcsi értékelés nélkül írja le.) A könyvet megjelenése után betiltották.

1910
Magnus Hirschfeld bevezeti a "transzvesztita" fogalmát, amelyet megkülönböztet a  homoszexuálistól.
 

1911
Albert Moll publikálja a "Handbuch der Sexualwissenschaften" (Szexológiai kézikönyv) címu muvét, amelybe más szerzok, pl. Havelock Ellis írásait is beveszi.
 

1912
Iwan Bloch publikálni kezdi a "Handbuch der Sexualwissenschaften in Einzeldarstellungen" címu sorozatát, amelynek elso kötetét  ("Prostitution, Bd. 1")  o maga írta,  a másodikat ("Die Homosaexualität  des Mannes  und des Weibes") Hirschfeld. A harmadik, szintén Bloch által írt  ("Prostitution, Bd,2") csak 1922-ben, Bloch korai halála után jelenhetett meg - így ért véget az egész, nagyratöro projekt.
 

1913
Magnus Hirschfeld, Iwan Bloch, Albert Eulenburg és mások megalapítják Berlinben az elso szexológiai társaságot, "Arztliche  Gesellschaft für Sexualwissenschaft und  Eugenik"  néven.

1914

Iwan Bloch és Albert Eulenburg újra indítják a  "Zeitschrift  für Sexualwissenschaft"  címu  folyóiratot.

Az USA-ban  a Rockefeller család érdeklodni kezd a szexológia iránt,  s igyekszik azt anyagilag támogatni. A következo 40  évben komoly  összegeket szánnak erre, eloször a  szociálhigiénia Hivatalán keresztül, késobb a Nemzeti Kutatási Tanács ( Division of Medical Sciences,  Committee  for Research in Problems  of Sex )  révén. Sajnos, az ottani vezetok  számára a  téma kényelmetlen. Ezért minden igazi szexológiai kutatást kerülnek, s helyette  a pénzt a kevésbé ellentmondásos biológiai  alapkutatásokra  fordítják. Azt is elhanyagolják, hogy egy szexológiai könyvtárat, vagy gyüjteményt létesítsenek, vagy legalább a  meglevo, szexológiai  szakirodalom  bibliográfiáját összeállítsák. S ami még rosszabb: nem hajlandók  a nehéz körülmények között élo  Havelock Ellist meghívni, vagy a nácik által elüldözött  szexológusokat, pl. Magnus Hirschfeldet, Wilhelm  Reicht, Ernst  Gräfenberget, Bernhard Schapirot és Hans Lehfeldet támogatni. Megtörtént, hogy az USA-ba érkezésükkor még találkozni sem voltak hajlandóak velük ezek a beérkezett  és jól  fizetett  tudósok. Végül az alapítványi pénzek évtizedeken át tartó "eltérítése" olyan kínos lett, hogy már Alfred C. Kinsey munkájának támogatására is alig jutott. Sot, ezt is rögtön visszavonták, amikor a konzervetiv politikai és egyházi körök elérték, hogy a  Rockefeller-Alapítványt ellenséges kongresszusi vizsgálatnak vetették alá.
 

1916
Margaret Sanger és novére megnyitják születésszabályozási magánklinikájukat  Brooklynban (New York). A hatóságok azonban rögtön bezáratják, mint "közbotrányt okozót". A novéreket pedig 30 napi kényszermunkára  ítélik, minthogy  megsértették  az "obszcenitás"  elleni  törvényt. Mindezek és sok más rosszindulat és akadály ellenére Margaret Sanger sok évtizeden át tevékenykedik a családtervezésben, s nemcsak az USA-ban lesz ennek legbefolyásosabb szervezoje, hanem világviszonylatban is. Önéletrajzának kivonataihoz  klikkeljen  ide.
 

1919
Magnus Hirschfeld Berlinben megnyitja az elso "Szexológiai Intézetet".
 

1920
A  prágai egyetem  a dermatológus Pecirka  professzornak szexuálpatológiai  tanszéket létesít. Ez az elso lépés afelé, hogy a szexológia egyetemi intézetet kapjon. Pecirka Berlinben, Hirschfeldtol kapott kiképzést, s váratlan halála után az egyetem 1929-30-ban  egy másik dermatológust, Josef  Hyniet küldi tanulni  Hirschfeld  intézetébe. Hynie  eléri célját, s az egyetem általa alapított intézetének igazgatójaként  csak  1974-ben megy  nyugdíjba.

Moszkvában a  pedagógus Vera Schmidt az általa megnyitott óvodában pszichoanalitikus alapelveket  követve antiautoriter, proszexuális nevelést folytat. Ez azt is jelenti, hogy nem akadályozza a gyermekek önkielégítését és szexuális játékait, hanem megvédi oket.
 

1923
Max  Marcuse publikálja a "szexológia kéziszótárát", amely sok ismert szakember, többek közt Sigmund  Freud írását is közli.

1926
Albert Moll Berlinben megrendezi a szexológia  elso, nemzetközi kongresszusát. A nyitóülésre  a Reichstagban kerül sor. A  második kongresszust Londonban  tartják,  1930-ban.

Theodor Hendrik van de Velde holland  nogyógyász publikálja "A tökéletes házasság"  címu könyvét, amely a felnottek szexuális nevelése terén akkor nagyon népszeru lett.  Arra bátorította a férfiakat és noket, hogy párkapcsolatukban gyozzék le szexuális gátlásaikat és kultíválják  érzékiségüket.

Magnus Hirschfeld elkezdi  ötkötetes "Geschlechtskunde" (Nemiségtan)  címu muvének publikálását. Az utolsó kötet  1930-ban jelent meg.
 

1928
Magnus Hirschfeld J.H. Leunbach dán orvos segítségével kongresszust szervez  Koppenhágában, s ebbol az alkalomból megalapítja a "Weltliga  für Sexualreform"-ot.  A Liga  elnökei:  Hirschfeld , Havelock Ellis és Auguste  Forel. (A WLSR további kongresszusai: London, 1929, Wien, 1930 és Brno, 1932.) A Liga többek közt követeli a nok jogi és szociális egyenloségét, a fogamzásgátlás és a  szexuális nevelés jogát, a szexuális büntetotörvénykönyv  reformját (az áldozat nélküli  "szexuális bunözés" dekriminalizálását).

1929
Az etnológus Bronislaw Malinowski publikálja nagy tanulmányát "Az északnyugat Melanéziai bennszülöttek nemi életérol".  Az általa ábrázolt, kevésbé represszív szexualitás érdekes kontrasztja a "nyugati" beállítottságnak. Hasonló hatásúak voltak  a déli tengereken folytatott olyan, késobbi vizsgálatok, mint Margaret Mead-é és másoké.

Katherine B. Davies nagy tanulmányt publikál "Factors in the Sex Lives of Twenty-Two Hundres Women" (2200 no nemi életének tényezoi) címmel. A könyv dokumentálja, hogy a vizsgált esetek többségében a nemi élet kielégíto és rendszeres, az önkielégítés a házasság elott és alatt is elofordul, s fogamzásgátló eszközöket használnak.

Gregorio Marañon spanyol orvos és hormonkutató  publikálja "Los estados intersexuales" címu  könyvét.  Kiegészített és bovített változata. 1930-ban "La evolucion de la sexualidad humana y los estados intersexuales" (Az emberi szexualitás evolúciója és az interszexuális fokozatok)  címmel jelent meg.

René Guyon francia származású bíró  Bangkokban  megkezdi radikális szexuáletikai tanulmányainak megírását.  Ot a thaiföldi kormány eredetileg egy új alkotmány kidolgozásához hívta segítségül. Irásaiban a szexuális kielégülés jogát követeli  minden férfinak és nonek, amennyiben nem sértik mások jogait.  9 kötete közül, amelyeket  1944-ig írt, csak 6 jelent meg Franciaországban (közülük 2 az USA-ban is). A negyvenes években Guyon  a Népszövetség represszív szexuálpolitikáját is támadja, 1951-ben pedig az Egyesült Nemzeteket is bírálja, mivel szerinte az emberi jogok  általános deklarálása mellett  elfeledkeztek a szexuális jogokról.

Senji  Yamamoto japán szexológust hazájában  egy jobboldali radikális fanatikus  meggyilkolja.

Bertrand Russel angol  filozófus publikálja "Marriage  and Morals" (Házasság  és erkölcs) címu könyvét, amelyben több és jobb szexuális nevelést követel, valamint jogot a házasság elotti és azon kívüli nemi életre, s gyermektelen párok esetén jogot a válásra. Feleségével, Dora Russellel iskolát vezet fiatalok részére, s ebben jelentos szabadságokat biztosít nekik. Mindezt késobb, az USA-ban felhasználják ellene. Tanári  muködését ott azzal az indokkal tiltják meg, hogy ez az ""rkölcstelenség tanszékének" engedélyezését jelentené.
 

1930
Helena Wright angol orvosno publikálja "The Sex Factor in Marriage"  (A  szexualitás tényezoje a házasságban) címu könyvét. A családtervezés propagálójaként jóval a második világháború utánig vezeto alakja marad az angol szexuálmedicinának.
 

1930-32
Magnus Hirschfeldet nyilvános fellépései során egyre inkább fenyegetik a nácik, s többé nincs biztonságban Németországban. Ezért  világkörüli útra indul, s új tudományát eloadások százaiban mutatja be  (USA, Japán, Kína, Fülöp szigetek, Indonézia, India, Egyiptom, Palesztina, Görögország).  Németországba többé nem tér vissza.
 

1931
Robert Latou Dickinson amerikai nogyógyász munkatársával, Laura Beam-mel kiadja "A Thousand Marriages" (Ezer házasság) címu könyvét. Ez a kérdoívekre alapozott vizsgálat ezer asszony nemi életét elemzi, s megállapítja, hogy közülük kb. 500 nem talál szexuális kielégülést a házasságban. Dickinson az önkéntes fogamzásgátlás ragyogó harcosa, jelentos befolyását arra is felhasználta, hogy más szexológusokat segítsen.

1933
Náci egyetemisták május 6.-án feldúlták Hirschfeld szexológiai intézetét, amelyet ezt követoen a hatóságok bezártak. A könyvtár könyveit 4 nappal késobb nyilvánosan elégették, más  "Nemzetietlen"  szerzok, mint Freud, Brecht, Feuchtwanger, Werfel, Kästner és Stefan Zweig muveivel együtt. A legtöbb szexológus nem dolgozhatott tovább, mert zsidó volt. Számukra nem maradt más hátra, mint a kivándorlás, a menekülés. Hirschfeld 1935-ben halt meg Franciaországban, Max  Marcuse, Ernst Klimowsky és Felix Teilhaber Palesztinába mentek, Bernhard Schapiro Svájcon keresztül az USA-ba, s végül Izraelbe, Sigmund Freud és Charlotte Wolf Angliába, Max Hodann Svédországba,  Wilhelm Reich elobb Skandináviába, aztán az USA-ba, Ludwig Levy-Lenz Egyiptomba, Hans Lehfeld és Ernst Gräfenberg az USA-ba, Arthur Kronfeld a Szovjetunióba, Eugen Steinach és  Herbert Lewandowski Svájcba. Friedrich Salomon Krauss Bécsben halt meg, 1938-ban, röviddel az "Anschluss" elott. Albert Moll Berlinben maradt és elvették tole orvosi jogosítványát. Minthogy  1939-ben meghalt, megúszta elhurcolását a  megsemmisíto lágerbe.

1936
Wilhelm Reich a  "Die Sexualität im Kulturkampf" címu könyvét (amely 1930-ban jelent meg németül)  az USA-ban átírta és  "The Sexual Revolution" címmel publikálta. Reich a pszichoanalízist Marx filozófiájával ötvözte. Ám fokozatosan biológiai érdeklodés került nála elotérbe. Késobbi muködésének tipikus terméke  "The Function of the Orgasm"  (Az orgazmus funkciója) 1942-ben. Ebben  azt állítja, hogy felfedezte  az un. "orgonenergiát". S valóban, egy különleges  Orgone Energy Research Institute-ot  alapított Reich ismét a szexuális reagálás négyfokozatú modelljét javasolta: 1. Mechanikus feszültség, 2. Bioelektromos feltöltodés, 3. Bioelektromos kisülés, 4. Mechanikus feszültségoldás

.